A kis motor elkezd menni, mint a mérgezett egér, ettől meg az ember megriad, hogy igazából csak szeretett volna elindulni. Gázt vissza. Erre a komplett hajtáslánc vonaglásba kezd, a váltó elektronikája töri a fejét, hogy akkor most menés van-e vagy nem menés, és ehhez melyik fokozat lenne az igazi. Persze a nehéz kezdetek után rá lehet érezni a normál közlekedésre is. Ott a DNA kapcsoló, ez felel normál állásban a tunya gázreakcióért. Eleinte érdemes D, azaz dinamikus üzemmódba átkapcsolni, ha másért nem, azért, mert nem kell állandóan padlózni. Sok ellenfele nincs, esetleg a Citroën DS3, a Mini Cooper és az A1. Árban pedig csak a Citroën, a másik kettő drágább A normál mód inkább haladóknak való, pár nap gyakorlás után jutottam el erre a szintre. Igaz, megtanultam együtt élni a TCT váltóval, de nem éreztem, amit mondjuk az Audi A1 DSG-jénél. Vagyis hogy hű, de jó, kéne. A Mitóval akkor volt jó közlekedni, amikor én váltottam. Egyik utunkon a feleségem meg is kérdezte, mi ez az állandó kattogás.
Sebaj, maradjunk akkor a belső térnél. A tükrök legalább normálisan meg vannak világítva, és jó esetben akár a fél arcunk is belefér, sőt, még a táskának is van helye a felhajtható, feláras könyöktámasz alatt; igaz, utólag átkozni fogjuk magunkat az óvatlan pakolásért, ugyanis a tervezők – érthetetlen módon – odatették az ülésfűtés kapcsolóját is. Nem volt szép tőlük! Ugyanígy akasztani sem lehet semmit, kezdve az utasüléseken helyet foglalók kezétől a kosztümön át, ("opcionális") kiskutyánk pórázáig - ugyanis kapaszkodó, minifogas, vagy bármilyen akasztó: nincs. Mobiltelefon tartó sincs. Utóbbi viszont nem is kell, ugyanis ha – a kézikönyv hosszas olvasgatása, vagy szimplán női megérzés útján – rájövünk az összecsatolás mikéntjére, kedvenc telefonunk Bluetooth-on keresztül rákapcsolódhat az autó kihangosítójához, így legalább van esély arra, hogy a táskánkban rezgő mobil bekapcsolja az ülésfűtést. Nincsen rózsa tövis nélkül - galéria További jó hír, hogy a belső visszapillantó tükör pont akkora, mint a hátsó ablak; a rossz pedig, hogy utóbbi kicsi, ráadásul magasan van, úgyhogy nem nagyon látjuk a mögöttünk alacsonyan veszteglő élőlényeket, tárgyakat.
Linkek a témában: Alfa Mito 1. 4 Turbo MultiAir 135 LE TCT teszt Bizony ez családi autó - is Mielőtt a torkomnak esnének, hogy eltévedtem pár kategóriát, megnyugtatok mindenkit, hogy bizony ez akkor is családi autó vagy majd az lesz... Persze nem egy átlag-családé, amelynek fontos szempont, hogy hatalmas mennyiségű cuccot cipeljen magával egy vasárnap délutáni piknikre is. Meghatározás Minden ami Alfa Mito! Alfa Romeo témákkal modellekkel kapcsolatos oldal mely kiemelten foglalkozik az új Alfa Mito modellel. Ön azt választotta, hogy az alábbi linkhez hibajelzést küld a oldal szerkesztőjének. Kérjük, írja meg a szerkesztőnek a megjegyzés mezőbe, hogy miért találja a lenti linket hibásnak, illetve adja meg e-mail címét, hogy az észrevételére reagálhassunk! Hibás link: Hibás URL: Hibás link doboza: Allfa tesztek Név: E-mail cím: Megjegyzés: Biztonsági kód: Mégsem Elküldés
Kormányzás, menetviselkedés Engem ez is visszarepített pozitív értelemben a múltba. Az Alfa MiTo él. Nem szigetel el az úttól. Érezni mit akar, és rögtön tudni, hogy mit kell tenni, hogy mégis azt tegye, amit én akarok. Mondjuk a mérnökök futómű szempontból kicsit jobban megfoghatnák a ménest, van a kormányon hatás-ellenhatás, de nem drámai. Szépen nyesi a kocsi a kanyarokat, ha sok neki az orrát túrná, de finoman, jól uralhatón gázelvételre visszahúzza magát helyére. A rugózás kicsit feszesebb csak az átlagnál, ilyen teljesítményhez engednék keményebb rugózást. Szerintem párszor már megégették a fékbetétek felületét, túl fémes surlódó hang jött elölről, és a fékhatással sem voltam maradéktalanul megelégedve. De úgy gondolom ez nem a konstrukció, hanem a tesztautó 17 ezer kilométerének a hibája. Ugyanígy nem tudtam eldönteni, hogy mire vezethető vissza az első futómű néha nyúlós viselkedése, ami bizonytalanság érzetet adott egyes szituációkban. Mintha pár szilent már nem lenne a helyzet magaslatán, de ezt megintcsak nem a MiTo, hanem a kocsidarálós tesztkilométerek számlájára írom.
Szóval a gépészetrõl az az összegzésem, hogy ha nem nagymama az ember (kivéve az ex-autóversenyzõ nagymamák), illetve ha nem hagyja hidegen teljesen az autó nyomulós vezetése, és nem csak szép divatcikket lát egy kocsiban, akkor most még csak kéziváltóval vegye meg a Mito-t. Az lehet, hogy kicsit munkásabb dolog, de jobb lesz tõle a kocsi. Mert amúgy a kaszni merevebb a hasonló méretû Fiat autóénál, a futómû stabilabb, a rugózás sportosabb, a kormányzás érezhetõbb, tehát a jó autózás alapjai ott vannak a kocsiban. És a turbómotor is korunk egyik finom darabja. Kapcsolódó cikkkek: Teszt: Alfa Romeo Giulietta 1. 4 TB Multiair Ötcsillagos az Alfa Mito is
Na ez az indoklás azért nem olyan könnyû, ha a funkcionalitást, a használati értéket nézzük. Ezen a pályán bukik az ügy. Megkaparászhatjuk a technikai tartalmat, amelyben akár lehetne valami plusz a hasonló teljesítményszintû kommersz autókhoz képest, de irtózatos többletre ne számítsunk, ami van, az is inkább beállítási-hangolási sajátosság, az autó viselkedésének eltolása a sportosság irányába – amire egy jó tuningkészlet is képes. Oké, akkor legyen a jobb összeszerelési- és anyaghasználati minõség. Igen itt jóváírható pár pont. Hát ez nem sok. Akkor miért vesznek mégis ilyen kocsikat az emberek, sõt miért vágyakoznak rájuk? Bizony azért mert lelkesítõk. Egyéniek. Divatoznak. Vagányak. Jobb laza ruhákat hordani, mint konfekcióöltönyt, mégse nézzenek biztosítási szakembernek. Hát a Mito-val nem biztosítós az ember, akár hím, akár asszony. Ezt nem adja meg egy Ford Fiesta, vagy Opel Corsa. Nyissuk csak ki az archaizáló krómkilinccsel felszerelt nagyméretû ajtót. Hát bizony, ott a formai egyediség, és az a konyakszínû bõr üléskárpit, amibe még arra is futotta, hogy Alfa-jelvényeket nyomjanak.