A királynégyilkosságról és a nádor feleségének meggyalázásáról először egy 1268-as ausztriai verses krónikában olvashatunk, itt a krónikás a szájhagyományra hivatkozott mint forrásra. Valószínűleg azt használta forrásként a 14. század közepén a Képes Krónika is, majd Thuróczy János is A magyarok krónikája című művének írásakor a 15. században, mivel ezek a magyar krónikák is Bánk bán feleségének elcsábításával okolják meg a királyné elleni merényletet. Innen vette át a történetet az olasz humanista Antonio Bonfini, Mátyás király udvari történetírója, akinek nyomán a Bánk-monda bekerült az európai kultúra vándortémái közé, és számos külföldi szerző feldolgozta. De nálunk sem Katona műve volt a téma első feldolgozása, már históriás ének is született róla a 16. században. A Bánk bán szerkezete A Bánk bán klasszikus felépítésű a dráma: a helyszín és az idő egysége megvalósul benne. Két szálon indul a tragédia: szerelmi szál: Bánk bán szerelmes Melindába politikai szál: összeesküvés A történet ideje: 1213-ban játszódik, II.
A történelem hosszúra nyújtotta a komponálás idejét: előbb a szabadságharc, majd az azt követő diktatúra cenzúrája miatt egészen 1861. március 9-ig kellett várnia a közönségnek, mire a mű teljes egészében megszólalhatott az akkori Nemzeti Színházban. Az Opera új produkciójának különlegessége, hogy a nívós kiegészítések és átdolgozások hatására vagy ellenére a sikerét mindig őrző Bánk újra a Palló Imre alakjára/hangjára komponált baritonváltozatban készült el, mely verzió elkészítését annak idején Kodály Zoltán is támogatta. Vidnyánszky Attila, a Magyar Állami Operaház egykori főrendezője, a Nemzeti Színház mai igazgatója tíz év után tért vissza a mű megrendezésére.
Izidóra Izidóra Melinda "párja", ő is Ottó áldozata. Szemben Melindával inkább szerencsétlen. Legfontosabb jelenete a negyedik szakasz elején Gertrudissal folytatott párbeszéde. Egyrészt értesíti a királynét Bánk ittlétéről és Ottó számára oly megalázó tetteiről. Ottó Ottó személye nem azonos a feltételezhető, igazi csábítóval. A valóságban Gertrudis másik öccse – Berthold, kalocsai érsek – lehetett a csábító, de Katona tisztában volt azzal, hogy a cenzúra nem engedné át művét, ha egyházi személy ilyen szerepben jelent volna meg művében. Ezért választotta erre a szerepre Ottót, aki Gertrudis apját követte a merániai trónon. Ottó a dráma legellenszenvesebb alakja, nincsenek pozitív vonásai: aljas, hatalmaskodó, hazug, gyáva. Gertrudis is megveti. Bizonyos értelemben minden hozzá kötődik. Eléri, hogy Melindát az udvarba hívja a királyné, csellel elcsábítja őt, később a számára terhelő bizonyítékokkal rendelkező tanúkat (Bíberach, Melinda) megöli. Megtestesíti mindazt, amiért a békételenek lázadnak.
Endre uralkodása idején. A történet helyszíne: a pilisi erdő közepén játszódik a királyi kastélyban. Főbb szereplők: Bánk bán, az ország nádora (a "bán" nem személynév, hanem egy ősi méltóság megnevezése: a déli országrész ura volt, pl. létezett horvát bán, szlavón bán, ez tehát egy rang, mint a herceg vagy a gróf). Gertrudis, II. Endre magyar király felesége, aki német Ottó, meránai herceg, Gertrudis öccse, szintén német Melinda, Bánk bán felesége, aki a bojóthi nemzetségből származik, azaz spanyol Biberach, kóbor lovag A szereplők közül II. Endre, Bánk és Gertrudis a valóságban is létezett, és létező helyszín Bojóth is, ahonnan Melinda származott (Bojót Komárom megyében van, valószínűleg ez a spanyol bojóthiak Bojótja, de ez nem bizonyított). A pilisi erdőben volt a királyi udvartartás központja. Katona mint író nyúl az anyaghoz és nem mint történész, azaz nem törekszik a hitelességre. Ez nem történeti jellegű munka: Katona József a maga céljai érdekében sűrítéssel, egy előadható tragédia megalkotásának céljával nyúlt ezekhez a történelmi személyekhez.
Katona Józsefet egyműves szerzőnek tartja az irodalomtörténet, mivel művei közül csak a Bánk bán jelentős. A Bánk bán 1815-ben keletkezett. A Döbrentey Gábor által szerkesztett Erdélyi Múzeum drámapályázatot írt ki, és Katona elküldte művét a pályázatra, de nemcsak hogy nem nyert, még meg sem említették az értékeléskor. 1819-ben átdolgozta a Bánk bán t és elküldte a székesfehérvári társulatnak, hogy adják elő, de a cenzúra megtiltotta, és csak kiadatását engedélyezte. Így nyomtatásban jelent meg 1821-es dátummal 1820-ban. Katona József nem érte meg a Bánk bán bemutatását, mert 1830-ban meghalt szívrohamban, a művet pedig először 1833. február 15-én mutatták be Kassán. Udvarhelyi Miklós, Katona régi barátja jutalomjátéknak választotta magának a Bánk bán főszerepét. Később népszerű lett a dráma, és 1848. március 15-én, a forradalom kitörésének napján a Nemzeti Színházban a Bánk bán t tűzték műsorra (eredetileg mást adtak volna elő, de megváltoztatták az aznapi programot). Gertrudist Laborfalvi Róza játszotta, Jókai Mór későbbi felesége, akit az író ebben a darabban látott meg elsőként.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
Figyelt kérdés Sziasztok! Kellene holnapra írnom egy olyan leírást, amiben Ottó szemszögéből E/1 személyben jellemzem Bánk Bánt. Tudna nekem valaki segíteni, hogy induljak el, vagy 1-2 ötletet tudnátok mondani? Sajnos még nem érkezett válasz a kérdésre. Te lehetsz az első, aki segít a kérdezőnek! Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2022, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
A királyné méltó ellenfele Bánknak. Határozott, céltudatos, szigorú és nagyravágyó (a negyedik szakasz elején Lükurgoszról, Szolónról elmélkedik). Egészen a Bánkkal való vitáig királyi méltóság, fensőbbség jellemzi magatartását. Fokozatosan válik ellenszenvessé. Melindával szembeni viselkedése visszatetsző, a békítő követ, Mikhál elfogatása zsarnoki logikára vall. Amikor Bánk felvilágosítja a köztük fennálló hatalmi viszony sajátosságáról, sértetten reagál, nem hajlandó elfogadni, de meg is ijed. Vitájuk során egyre inkább hátrányba kerül ( "Bánk! Mit akarsz velem? "), de amint úgy érzi, hogy Bánk érvei igaztalanok (Melinda elcsábításában játszott szerepe), azonnal visszatámad. Ottó megjelenése átértelmezi sértéseit, a szülőföldjét sértő szavak, Bánk Ottóra szórt átkai gyilkos indulatot ébresztenek benne. Jelleme visszamenőleg is minősítődik: Pontio de Cruce levele és Mikhál is figyelmeztették a bajokra, s mivel az ezekre adott válaszait ismerjük, világossá válik, hogy Gertrudis elvakult hatalomvágya kisszerű.
Elsősorban ő volt a felelős az idegen nagyurak gaztetteiért. Gőgös és gonosz volt. Sorsát megérdemelte. Ottó: az idegen nagyurakat képviselte. Gyáva, rosszindulatú és aljas volt. A mű legellenszenvesebb alakja. Gertrudistól csak annyiban különbözik, hogy buta és műveletlen volt.
1861-ben Erkel Ferenc operát írt a Bánk bán ból, és beletette a darabba Vörösmarty Keserű pohár című bordalát is. Katona József érzelmi válságokat jelenít meg a darabban, de túllép a szentimentalizmuson és már a romantika formanyelvét alakítja. Az írás vázlata: ● Bevezetés ● A Bánk bán történeti forrásai ● A Bánk bán szerkezete ● A Bánk bán alapszituációja (előversengés + 1. szakasz eleje) ● A bonyodalom kezdete (1. szakasz) ● A bonyodalom kibontakozása (2-3. szakasz) ● Melinda: bűnös-e a csábítási ügyben? ● Tiborc panasza ● Tetőpont (4. szakasz) ● Bánk bán és Gertrudis nagyjelenete ● Végkifejlet (5. szakasz) ● A Bánk bán utóélete A Bánk bán rövidített története ITT, magyarázatokkal és idézetekkel kibővített, részletes tartalma (olvasónaplója) pedig ITT olvasható. Más szempontú, részletes elemzés ITT található. A Bánk bán történeti forrásai A középkori Magyar Királyság Európa egyik nagyhatalmának számított, ezért ami a magyar udvarban történt, azt számon tartották, lejegyezték a krónikák.